Koncert (Savaria Szimfonikus Zenekar)

Dobszay Péter és Zemlényi Eszter

Mozart: D-dúr “Prágai” szimfónia
Mozart: Két koncertária
Csajkoviszkij: V. szimfónia

Közreműködik:
Zemlényi Eszter- szoprán
Savaria Szimfonikus Zenekar 

Vezényel: Dobszay Péter

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) D-dúr szimfóniájának bemutatójára 1787-ben Prágában került sor, innen származik a mű mellékneve. A nem sokkal a Figaro lakodalma után írt mű a kései Mozart-szimfóniák sorát nyitja meg. Stílusának – a 35 évet élt zeneszerző esetében viszonylagos – „késeisége” abban áll, hogy Mozart korábbi szimfóniáihoz viszonyítva megnő a motivikus feldolgozás jelentősége, ami összetett és változatos zenei szövet kialakulását eredményezi. Formabontó a kompozíció felépítése, mivel a hagyományos négytételes struktúra helyett csupán három tételt tartalmaz. Az első és a második tétel szonátaformájú Allegro illetve Adagio, a finálé pedig életvidám, gyors Presto.Mozart instrumentális zenéje után a zeneszerző koncertáriái csendülnek fel Zemlényi Eszter szólójával. A fiatal szopránénekes 2017-ben az észtországi Klaudia Taev Énekverseny díjazottja volt. 2016-os debütálása a Magyar Állami Operaházban szintén Mozarthoz kötődik, ekkor a Szöktetés Blondéjaként lépett színpadra.

Az európai szimfonikus hagyomány és az orosz muzsika ötvözése terén Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840–1893) mérföldkövet jelent. Az orosz zeneszerző szimfonikus alkotásaiban Beethoven és Schumann zenei öröksége éppúgy tetten érhető, mint a liszti szimfonikus tradíció a maga programszerű szemléletmódjával. Csajkovszkij V. szimfóniája a Byron nyomán írt Manfred szimfonikus költemény és a Shakespeare Hamletje által inspirált nyitányfantázia mellett készült el 1888 nyarán. Az első tételben felhangzó hatütemes mottó a szimfónia minden tételén végigvonul, sokszor egészen dramatizált hatást keltve: a második tételben például a szólókürt megszólalását szakítja félbe. Csajkovszkij dallamvilágára jellemző, hogy ez utóbbi téma egyébként a könnyűzenébe is utat talált magának. A harmadik tétel Á-dúrban írt keringő, a finálé pedig a nyitótételhez hasonló szonátaforma, mely a mű lezárásaként fergeteges Presto tempóig fokozódik.