Remény és dicsőség (Szolnok Symphony Orchestra)

Franz Schubert osztrák komponista nem írt Rosamunda-nyitányt. Az 1823-ban írt Rosamunda kísérőzenéhez a zeneszerző időhiány miatt az Alfonso és Estrella című korábbi operájának a nyitányát illesztette bevezetésnek. Ezt a mindenki által kedvelt darabot helyesebb volna Varázshárfa-nyitányként emlegetni, hiszen eredetileg ehhez az 1820-ban keletkezett meseoperához írta Schubert. A Varázshárfa/Rosamunda-nyitány borongós c-moll bevezetéssel kezdődik, melyet felszabadult hangulatú C-dúr allegro követ. Nincs hiány pazarul hangszerelt, vonzó dallamokban: a nyitány, miután megszabadult mindkét hozzákapcsolódó sikertelen színpadi műtől, mint önálló darab foglalta el megérdemelt helyét Schubert legnépszerűbb kompozíciói között.

Robert Schumann nem csak a romantikus zene egyik legkiemelkedőbb és legnépszerűbb alakja, hanem az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő zenekritikus volt. Schumann a-moll zongoraversenyének magánszólamát az 1846. január 1-jei lipcsei bemutatón Clara Schumann játszotta. Ez a mű azóta a zongorairodalom egyik legszebb és legvonzóbb darabja, amely egyesíti a szenvedélyt, a lendületet, a bájt és a bensőséges költészetet.

A VII. (A-dúr) szimfóniát Ludwig van Beethoven 1811 és 1812 között komponálta, amíg a csehországi fürdőhelyen, Teplicén egészségét kúrálta. A zeneművet barátjának, gróf Moritz von Friesnek ajánlotta. Beethoven a premieren megjegyezte, hogy ez volt élete egyik legjobb műve. A szimfónia bemutatójára a Hanaui csatában megsebesült katonák számára rendezett jótékonysági koncerten, 1813. december 8-án Bécsben került sor, Beethoven személyes közreműködésével.